Tisztelni a távot, élvezni a futást

Szöveg: Halmos B. Ágnes | Fotó: archív felvételek, Fabók Dávid |  2025. május 10. 17:07

 

Egy sérülés miatt az utolsó 80 kilométeren nem tudott rendesen futni, de még így is a 25. helyen ért célba a XIX. NN Ultrabalaton egyéni versenyében, pedig alapjában véve terepfutó. Harmadszor teljesítette a 211 kilométeres távot, tavalyi helyezése pedig egyenes utat jelentett az idén szeptemberben, Görögországban megrendezendő 42. Spartathlon Nemzetközi Ultramaratonra. Hogy kiről van szó? Nem másról, mint Hadi Attila alezredesről, az MH Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Rendeltetésű Szervek Huszárezred előkészítő törzsének parancsnokáról.

Négy évvel ezelőtt családja ultrabalatonos nevezést ajándékozott a katonatiszt születésnapjára. A részvételt rögtön el is kellett napolni, mert az őszre halasztott verseny idején Hadi alezredes éppen Irakban teljesített missziós szolgálatot. Miután erről igazolást mutatott be a szervezőknek, a szülinapi nevezés a következő évre is érvényes maradt.

„Terepfutó vagyok, akkor próbáltam ki először magam ultra távon aszfalton, ami nem kis kihívás volt. De jól sikerült, így az idei már a harmadik Ultrabalatonunk volt a kerékpáros kísérőmmel, barátommal Nagy György főtörzsőrmesterrel, aki most NATO beosztásban szolgál Monsban.”

Az Ultrabalatonra való nevezés egyébként nem a semmiből jött. Hadi Attila alezredes sokak által ismert terepfutó az ultra távokon indul rendszeresen. Sokszor gondolt már korábban is arra, hogy elindul ezen az aszfaltos 211 kilométeren. „Az Ultrabalaton az európai és persze a hazai nagy ultrafutókat is vonzza, legalábbis az aszfalton versenyzőket. Egyrészt szeretnék itt is kipróbálni magukat, másrészt azért, mert ez az egyetlen olyan ultra verseny Magyarországon, amelyet elfogadnak a spartathlon kvalifikációhoz is. Én magam is így kerültem be a hazánkat a szeptemberi viadalon képviselő 24 versenyző közé.”

 

A motivációgyilkos időjárás

A három Ultrabalatonját összehasonlítva Hadi alezredes az ideit tartja a legnehezebbnek, mégpedig az időjárás miatt. „Tavalyelőtt a hirtelen lett nagy meleg, 28 Celsius-fok miatt az első 100 kilométeren sokan úgymond megfőttek, mert a frissítő pontokon nem volt jég. Az én kísérőm viszont élelmes volt, mindig talált valahol jeget, így a sapka alatt vagy a csuklómnál tudtam magam hűteni.” Tavaly háromszor áztak bőrig a futók, de az alezredes szerint a meleg időjárásban ez még frissítően is hatott. Idén viszont a széllel kellett megküzdeniük. „A táv első fele pszichésen is nehéz volt. Reggel 10 Celsius-fok körüli hőmérsékletben és szembeszélben rajtoltunk, ami az északi parton végig ki is tartott. Amikor meg átértünk a déli partra, a szél is megfordult... de teljesen mindegy, hogy milyenek a körülmények és mekkora távot fut az ember, egy idő után az egész küzdelem csak fejben dől el.”

Egy ilyen hosszú versenyen nem könnyű a motivációt fenntartani. Hadi alezredes a zenére esküszik, de fülhallgatót csak az egyik fülében hord, mert a másikkal a kísérőjére figyel, illetve tud a futótársakkal is társalogni. Mindez segít elterelni a figyelmet a megtett és a még előtte álló távról. „Folyamatosan koncentrálni kell! Mindegy, hogy egyenletes talajon vagy terepen fut az ember, a baleset esélye mindig fennáll – mondja az alezredes. A távot pedig annak hosszától függetlenül tisztelni kell, mert mindegyiknek megvannak a kihívásai. Aki pedig ezeket nem veszi figyelembe, az a saját maga ellensége. A hosszabb távokon különösen szükség van kitartásra, és mindig úgy kell futni, hogy élvezze az ember! Mert ha nem élvezi, akkor valószínűleg fel is fogja adni.”

 

A sérülés nem akadály, hanem lehetőség az újratervezésre

A hosszabb versenyeken természetesen sérülések is adódhatnak. Az első Ultrabalatonján így járt Hadi Attila alezredes is: 120 kilométernél részleges szalagszakadást szenvedett. Akkor átgondolta a lehetőségeit, és úgy döntött, hogy a maradék 90 kilométeren gyalogol, mert még így is a 31 órás szintidőn belül ér célba. A végső ideje 26 óra volt. „Most a térdemben éreztem egy szúrást, de a mai napig nem tudom, hogy mi okozhatta. Így 130 kilométer után átváltottam futás – gyors séta – futás – gyors séta kombóra, és még így is 22 óra 20 perc lett az időeredményem. Természetesen a családom folyamatos támogatása rengeteget segített.”

Hadi Attila a terepfutó versenyeken segítő nélkül indul, az Ultrabalatonon viszont – mint ahogy ezt már említettük – kerékpáros kísérő társa nagyban segítette mindhárom versenyén. Úgy tartja, az ő dolga sokkal nehezebb, hisz a futóhoz kell igazítania a tempóját, a frissítőpontokon a kívánt ételt-italt kell a kezébe adnia, illetve pótolnia azt, ami elfogyott. „A környezeti, időjárási behatások is jobban érik, mint engem, hisz egy kerékpáros jobban fázik, mint egy futó. A mostani zord időjárási körülmények között ő már mindent magára vett, mert annyira fázott, én pedig egy szál pólóban, rövidnadrágban futottam.”

Az alezredes 2015 óta foglalkozik komolyabban a terepfutással, akkor ugyanis azt mondták neki, kiöregedett abból, hogy igazolt focista legyen. „Katona lévén a sport mindig is az életem része volt. Amikor Egerben szolgáltam, egy időben az ottani katonai sportcsapatot vezettem. NATO beosztásból hazatérve úgy gondoltam, megpróbálom a hosszabb futásokat. Hisz azt mondják, 40 év fölött érik meg az ember igazából az ultrafutáshoz. Itt ugyanis már nem gyorsaságra, hanem kitartásra van szükség. A terepfutást pedig a természet miatt választottam.”

 

Napi sportfoglalkozás parancsnoki vezetéssel

Az alezredes napi rutinjában is szerepel a futás. Reggel hatra ér a laktanyába és rögtön futással kezdi a napot, mégpedig azért, hogy a sport ne hátráltassa esetleg napközben a parancsnoki teendőit. Az egy óra kötelező sportfoglalkozást hetente egyszer az állományának ő maga vezeti, „jól átmozgatja őket”, a többi napon pedig mindenki azt sportol, amit akar. De sportolnia kell, mert az alezredes szerint jó fizikális állapot szükséges ahhoz, hogy az állomány szellemi és pszichés terhelhetősége folyamatosan fennmaradjon. „A katonai szolgálaton kívül nem sok olyan hivatás vagy munka létezik, ahol az egy óra sport civil nyelven szólva a munkaidő része. Ezt már csak ezért is ki kell használni!”

Függetlenül az időjárástól Hadi alezredes az év minden napján fut, ami segíti a versenyeken is, hisz a terepversenyeke

 

 

A legemlékezetesebb versenyek

 

Hadi Attila versenynaptárában a következő kihívás a Mátra 115 lesz, ami anno az alezredes első 100 kilométernél hosszabb terepversenye volt. Ezután döntötte el, hogy az ultra távok az ő világa. „Oda még teljesen zöldfülűként érkeztem, nem tudtam, hogy milyen frissítés kéne a szervezetemnek, és 65 kilométernél olyan szintű görcs állt mindenembe, hogy lefeküdtem és az élet értelmén gondolkoztam. Természetesen azért utána összekapartam magam és végigfutottam. Épp ezért, ha itthon vagyok ez számomra kötelező rendezvény.”

Irakban az alezredes részt vett a Norvég Menet néven ismert erőpróbán, ahol az indulóknak 30 kilométeres távot kell megtenniük 12 kilogrammos hátizsákkal, egyenruhában. Ahogy elmesélte, akkor egész komoly verseny alakult ki a több száz induló között. Amellett, hogy a leggyorsabban teljesítette, a végén kiderült, hogy egy perccel maradt csak el az addigi rekordtól.

Irakban teljesített missziós szolgálata során, 2023-ban Hadi alezredes részt vett az amerikai fegyveres erők által szervezett Murph crossfit kihíváson (Fotó: Kovács Fruzsina őrmester)

 

„Amire a legbüszkébb vagyok, az az első Mátra 115 teljesítményem, ami megerősített abban, hogy van mit keresnem az ultrafutás világában. A második a Vadrózsa160 nevű teljesítménytúra, ahol 7200 méteres szintemelkedéssel kellett megküzdenünk, folyamatosan esett, de megosztott második helyen értem célba az első indulásomkor.

 

A spártai kihívás

Szeptemberben, Görögországban rendezik a 42. Spartathlon Ultramaratont Athén és Spárta között, 245 kilométeres távon, benne több, mint 3000 méter szintkülönbséggel. „A tavalyi Ultrabalatonon elért 21 óra 10 perces eredményem után automatikusan bekerültem a versenyre, tehát nem várólistáról sorsoltak. Ennek köszönhetően a 24 magyar induló egyikeként képviselhetem hazámat. Ez az idei fő versenyem, melyen a Magyar Honvédség színeiben fogok indulni.”

 

A Spartathlonra a világ szinte minden országából jelentkeznek, de a szervezők összesen idézőjelben csak 400 indulót engednek rajthoz állni. A verseny egyik kihívása az, hogy a táv első egyharmadában meglehetősen erős a szintidő, ami megtizedeli a versenyzőket. Utána este kell átkelni a hegyen. „Nagyon más, mint az Ultrabalaton…”, teszi hozzá a parancsnok.

Ezeken a versenyeken minden célba érkező győztesnek számít, de azért Hadi alezredes katonaként további elvárásokat támasztott magával szemben: „sérülésmentesen fussam le a távot, élvezzem a futást és az erős középmezőnyben végezzek.”

Reméljük nem csak katonák szurkolnak majd neki…