Annak érdekében, hogy a népszerű erőpróba továbbra is életszerű kihívás elé állítsa a katonákat, időnként változtatni kell, így idén a három versenyszámot (futás, lövészet, kézigránát dobás) már nem különálló elemként kellett teljesíteni, hanem egy ezer méteres körpályán, ahol négyszáz méter futást követően lövészet, majd újabb négyszáz méter után kézigránát dobás következett. Aki pedig elvétette a célt, vagy elrontotta a dobást, kénytelen volt minden hibája után újabb ötven métert futni.
„Két éve merült fel az az igény, hogy átalakítsuk a megmérettetést és a katonai elvárásoknak még jobban megfelelve próbáljuk átformálni. Három próbaversenyt tartottunk korábban és most azok mintájára rendeztük meg a bajnokságot” – mondta a verseny egyik főszervezője, Szabó Szilvia százados, a győri alakulat testnevelő tisztje.
A százados hozzátette: a résztvevők háromféle testhelyzetben lőnek – fekve, térdelve és állva – az ötven méterre lévő kongató célokra, majd innen futnak tovább a kézigránát célba dobásához. Kiemelte: ezek a feladatok jól példázzák, hogy a háromtusa egy igazán összetett verseny, ahol csak az nyerhet, aki a legmagasabb szinten rendelkezik az alapvető katonai képességekkel.
Szöveg: Petróczy Levente | Fotó: Rácz Tünde
