Április 24-én, Szent György napján, a Budai Várnegyedben a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály katonái emlékeztek meg Szent György, a lovasság védőszentjéről.
A Huszárosztály állományát képviselve Sándor Zsolt alezredes előbb a Budai Várnegyedben, a Dísz téren található Öreg huszár szobornál, majd a Halászbástyához közel, a Szent György szobornál helyezett el koszorút.
Fotó: Bankó József
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy kevés olyan történelmi személyiség nyugszik a sírkertben, mint Görgey, akinek történelmi szerepét az árulótól a hősig vezető skála mindkét végletén megtalálhattuk az elmúlt százötven évben.
Mint fogalmazott, Görgey nem lázadt megpecsételődött sorsa ellen, mert csak így adhatta meg hazájának azt a tudatot, hogy a szabadságharc leverésének oka az ő árulása volt. A főigazgató kiemelte, hogy Nemzeti Örökség Intézetének egyik fontos feladata történelmi alakljaink élő emlékezetének megteremtése és fenntartása, így a honvédtábornok megítélése változását is minél szélesebb réteghez igyekeznek eljuttatni.
„A Fiumei Úti Sírkert nyitott történelemkönyvként lehetőséget ad nekünk arra, hogy történelmi alakjainkról lehámozzuk a különböző korok által rájuk aggatott ítéleteket és előítéleteket, és egykori szerepükhöz méltó módon emlékezhessünk rájuk” – fogalmazott.
Dr. Hermann Róbert, a Görgey-kör elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese a megemlékezésen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyarság sorsában játszott jelentőségét az államalapításéhoz hasonlította.
Mint mondta, ennek egyik emblematikus alakja Görgey Artúr, aki „kardjával mindent megtett azért, hogy a forradalom eszméi győzedelmeskedjenek”. Hozzátette: olyan személyiségről van szó, akit semmi nem predesztinált arra, hogy ilyen magasra jusson és ekkora szerepet játsszon. Bár csak 1848 júniusában lett honvédszázados, októberre már megkapta a tábornoki kinevezését.
„Nagyon sokan beleszédültek volna egy ilyen karrierbe, de Görgey belenőtt ebbe a szerepbe” – hangsúlyozta az elnök. Az áruló-mítosz hosszú fennmaradása kapcsán kiemelte, bízik abban, hogy a szavaknak, a történészi munkának és az okmányoknak van egyfajta meggyőző ereje.
Görgey Zsuzsanna beszédében a megbékülés és az összefogás mellett, az elődök iránt érzett büszkeséget azonosította az utódok kötelességeként. „A Görgey-család öröksége a harcos életmentés” – utalt a fegyverletétel által megmenekült 28.500 katonára, illetve a hadvezér leszármazottai által a második világháborúban megmentett több ezer zsidóra.
A megemlékezés zárásaként – mások mellett – koszorút helyezett el a hadvezér sírjánál Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese képviseletében és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Hermann Róbert, a család nevében Görgey Zsuzsanna, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, professzor dr. Szakály Sándor, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, illetve Bakos László, a Matasz Budapesti Szervezet elnökségi tagja.
Szerző: Bányász Eszter
A Szent Korona 1944−45-ös menekítésének utolsó, még Magyarországon található állomásaira, Velemre és Kőszegre látogattak el az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár (továbbiakban MH BHD) és az MH BHD 32. Nemzeti Honvéd Díszegység (továbbiakban: MH BHD 32. NHD) Honvéd Koronaőrség állományának tagjai.
Velem községben az egykori Stirling-villa területén található azon emlékhely, ahol a nemzeti ereklyénket 1944. december 29-től, 1945. március 19-ig őrizték a koronaőrök. Az óvóhelyet anno egy utász alakulat építette ki a Stirling-villa közelében lévő gyümölcsösben. A korona őrzési helyét napjainkban egy szűk óvóhely kiépített bejárata és egy faragott emléktábla hívatott jelölni.
A Velemen tartott megemlékezés során a Polgármesteri Hivatal képviseletében Pálffy György Csaba képviselő, az MH BHD nevében Mudra József ezredes, dandárparancsnok, Balázs Tibor főtörzszászlós, a dandár vezénylőzászlósa, Zsolnai Tamás ezredes, a 32. NHD parancsnoka, Dr. Szolcsánszky Márton alezredes, a 32. NHD parancsnokhelyettese és Roxin István őrnagy, a Honvéd Koronaőrség parancsnoka helyeztek el koszorút.
Ezt követően Kőszeg városában tettek látogatást a megemlékezők, ugyanis 1944. decemberének első heteiben itt őrizték a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. Időrendben ezután a velemi őrzés időszaka következett, majd 1945. március 20-tól az erre a célra épített óvóhelyen, a koronaőrző bunkerben lettek elhelyezve ereklyéink 1945. március 28-ig.
A II. világháború során komoly megpróbáltatásokat kellett kiállnia a relikviáknak és csak 33 éves külföldön történő száműzetést követően, 1978. január 06-án térhetett vissza az Amerikai Egyesült Államokból hazánkba a Szent Korona.
Kőszegen a Polgármesteri Hivatal nevében Básthy Béla polgármester és a polgármesteri hivatal képviselői és az MH BHD vezetői állománya helyezték el a megemlékezés koszorúit.
A megemlékezések helyszínein ünnepi beszédet mondott Sarkadi Attila hadnagy és Szőke Károly százados tolmácsolásában ünnepi szavalatot hallgattak meg az egybegyűltek.
Szöveg: Roxin István őrnagy
Fotók: Bankó József
„A haza minden előtt!” – Hirdeti homlokzatán a sokat megélt Országos Tiszti Kaszinó Egyesület épülete.
A pesti belváros egyik legnagyobb épületegyüttese az egykori Országos Tiszti Kaszinó épülete. Az 1899-es átadása óta honvédtiszteknek biztosított társasági életet és közművelődést, működött kaszárnyaként is, közéttermeknek, mozinak, írói körnek, vívóklubnak, színháznak, honvéd zenekarnak, számos rendezvénynek is otthont adott, ma pedig bankszékház.
November 21-én megemlékeztünk mindazok előtt, akik hozzájárultak a Váci utcai barokk palota felépítéséhez, és ezzel lehetővé tették azt, hogy az Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület tagjai méltó helyre kerüljenek, a kor egyik legimpozánsabb épületében művelődjenek, társadalmi értékeket közvetítsenek, és kulturált körülmények között töltsék szabadidejüket.
Az ünnepi megemlékezésen beszédet mondott Szarka Csaba ezredes, a Helyőrségi Tiszti Kaszinó Egyesület elnöke, majd Simon Andrea honvédelmi alkalmazott, előadóművész előadásában elhangzott Ady Endre: Intés az őrzőkhöz című verse is.
Ezt követően a Tiszti Kaszinó emléktáblájánál koszorút helyezett el Szijártó Richárd ezredes, a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár dandárparancsnok-helyettese, Szarka Csaba ezredes, az Egyesület elnöke és Kis Lajos alezredes, az Egyesület alelnöke, továbbá Magyar Külkereskedelmi Bank Nyilvánosan működő Részvénytársaság és a Magyar Bankholding Zártkörűen működő Részvénytársaság képviseletében Báthori Krisztián a Magyar Bankholding Compliance és Bankbiztonsági Ügyvezető Igazgatóság ügyvezető igazgatója.
A koszorúzás végén a Szózat dallamai csendültek fel, majd a Magyar Takarodó zárta a megemlékezést.
Szerző/Fotó
Kiss József
Pete Balázs
Állományunk október 28-án a 32-esek napja alkalmából két helyszínen tartott megemlékezést Budapesten.
A megemlékezéshez kapcsolódó események a Petőfi Sándor laktanyában kezdődtek, ahol Zsolnai Tamás ezredes, a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység (32. NHD) parancsnoka és Roxin István őrnagy mondott beszédet, majd a laktanya udvarán található emléktáblánál koszorút helyezett el Mudra József ezredes, dandárparancsnok és Balázs Tibor főtörzszászlós, a BHD vezénylő zászlósa és Zsolnai Tamás ezredes, Rikkers Attila törzszászlós.
Az emlékezés második állomása Budapest belvárosának egy ismert és forgalmas tere, a VIII. kerületi Harminckettesek tere volt. Az állomány tagjai a téren található 32-es Honvéd Gyalogezred I. világháborús emlékművénél tartottak koszorúzást.
A mai formájában létező MH BHD 32. Nemzeti Honvéd Díszegység különleges kötődéssel bír elődjéhez, a 32-es gyalogezredhez, elnevezését is innen származtatja: a 32-es nevet a 32. Budapest Díszzászlóalj, majd jelenleg az MH BHD, 32. NHD vitte, viszi tovább. Ezen túlmenően számon tartja a jogelőd szervezet változatos történetét és ápolja hagyományait.
A XIX. század végéig 14 háborúban, összesen 135 csatában, ütközetben, ostromokban és várvédelemben felhalmozott érdemekben dús történet a 32-eseké, a XX. században katonái az első- és második világháborúban is harcoltak. Az 1950-es évektől kezdődően az ezred feladata az idők folyamán többször is változott, eleinte őrzés-védelmi feladatokat is végzett rendészeti- és díszelgési feladatai ellátása mellett.
A 32-esek története a XVIII. századba nyúlik vissza.
A 32. Mária Terézia Gyalogezred 1741. október 30-án, az osztrák örökösödési háború hatására, Mária Terézia parancsára alakult. A VIII. kerületben szobrot állítottak az első világháborúban elesett katonáik emlékére, a Corvin-negyed melletti terület ezért kapta a Harminckettesek tere nevet.
Ghymesi Forgách Ignác gróf a 32-es gyalogezred elődjének felállítására 1741. október 30-án kapott parancsot. Akkoriban bevett szokás volt, hogy az ezredet parancsnokáról nevezzék el, így Forgách ezrednek hívták alegységet, ami teljes mértékben magyar ezred volt, hiszen magyar területről sorozták be a katonákat. Egyenruhájuk is magyaros jellegre utalt.
A 32. hadrendi számot 1769-ben kapta meg az ezred. Az uralkodó, Mária Terézia 1780-ban bekövetkezett halálával feladatkörük megváltozott: az ezred mozgatása szünetelt, toborzási székhelyüket is áthelyezték Pestre és a szomszédos vármegyékbe, ekkortól számítanak Pest „házi ezredének”. Fennállásuknak századik évfordulóján az ezredben szolgált a későbbi trónörökös, Ferenc Ferdinánd is. Ferenc József császár 1890-ben elrendelte, hogy a 32. gyalogezred örökké Mária Terézia nevét viselje.
A XIX. század végéig tizennégy háborúban, 135 csatában és ütközetben vett részt az ezred. Katonáik bátor helytállását igazolja, hogy három tiszt is megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Mária Terézia érdemrendet. Az első világháború kezdetén délen, Szerbia ellen harcoltak, majd az északi hadszíntéren harcoltak, ahol 1918-ban a Piave folyón átkelő ellenséggel csaptak össze.
Itt az alegység nagyrésze a harcokban megsemmisült. Az őszirózsás forradalomban megalakult vezetőség csak a 32. hadrendi számozását hagyta meg az alegységnek, mint császári és királyi ezred, a „harminckettesek” megszűntek. A Tanácsköztársaság bukását követően a 32. ezredből és más ezredek maradványaiból alapították a királyi magyar 1. Gyalogezredet. Megalakult a 32-esek asztaltársasága, amely civilekkel összefogva 1933-ban a VIII. kerületben felállíttatta a harminckettesek emlékművét.
A második világháború után az ezred a honvédség egyes objektumait őrizte és díszelgési feladatokat kellett végrehajtania.
1984-ben Magyar Néphadsereg (MN) 7015-re nevezték át az alakulatot.
1991. májusától a 32. Budapest Őrezred nevet kapta, majd 2000. október 1-től 32. Budapest Őr- és Díszezreddé nevezték át.
A haderőreform 2007. január 1-én éreztette hatását az ezrednél is, önálló egységként megszűnt, de dísz- és rendész zászlóaljai továbbra is szinte változatlan feladatrendszerrel működtek tovább.
Az egykor Mária Terézia parancsára alapított ezred jogutód szervezete, a Magyar Honvédség önálló alakulataként 2012-ben vette fel a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár nevet.
Fotó: Bankó József
Szöveg: honvedelem.hu, Bankó József
Katonai tiszteletadás mellett, Novák Katalin köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka és dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka jelenlétében felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót a nemzeti gyásznapon, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, illetve a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján, Budapesten, az Országház előtti Kossuth Lajos téren, november 4-én, pénteken.
Szöveg: honvedelem.hu
Fotó: Horváth Sztaniszláv
