Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy kevés olyan történelmi személyiség nyugszik a sírkertben, mint Görgey, akinek történelmi szerepét az árulótól a hősig vezető skála mindkét végletén megtalálhattuk az elmúlt százötven évben.
Mint fogalmazott, Görgey nem lázadt megpecsételődött sorsa ellen, mert csak így adhatta meg hazájának azt a tudatot, hogy a szabadságharc leverésének oka az ő árulása volt. A főigazgató kiemelte, hogy Nemzeti Örökség Intézetének egyik fontos feladata történelmi alakljaink élő emlékezetének megteremtése és fenntartása, így a honvédtábornok megítélése változását is minél szélesebb réteghez igyekeznek eljuttatni.
„A Fiumei Úti Sírkert nyitott történelemkönyvként lehetőséget ad nekünk arra, hogy történelmi alakjainkról lehámozzuk a különböző korok által rájuk aggatott ítéleteket és előítéleteket, és egykori szerepükhöz méltó módon emlékezhessünk rájuk” – fogalmazott.
Dr. Hermann Róbert, a Görgey-kör elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese a megemlékezésen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyarság sorsában játszott jelentőségét az államalapításéhoz hasonlította.
Mint mondta, ennek egyik emblematikus alakja Görgey Artúr, aki „kardjával mindent megtett azért, hogy a forradalom eszméi győzedelmeskedjenek”. Hozzátette: olyan személyiségről van szó, akit semmi nem predesztinált arra, hogy ilyen magasra jusson és ekkora szerepet játsszon. Bár csak 1848 júniusában lett honvédszázados, októberre már megkapta a tábornoki kinevezését.
„Nagyon sokan beleszédültek volna egy ilyen karrierbe, de Görgey belenőtt ebbe a szerepbe” – hangsúlyozta az elnök. Az áruló-mítosz hosszú fennmaradása kapcsán kiemelte, bízik abban, hogy a szavaknak, a történészi munkának és az okmányoknak van egyfajta meggyőző ereje.
Görgey Zsuzsanna beszédében a megbékülés és az összefogás mellett, az elődök iránt érzett büszkeséget azonosította az utódok kötelességeként. „A Görgey-család öröksége a harcos életmentés” – utalt a fegyverletétel által megmenekült 28.500 katonára, illetve a hadvezér leszármazottai által a második világháborúban megmentett több ezer zsidóra.
A megemlékezés zárásaként – mások mellett – koszorút helyezett el a hadvezér sírjánál Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese képviseletében és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében dr. Hermann Róbert, a család nevében Görgey Zsuzsanna, Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, professzor dr. Szakály Sándor, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, illetve Bakos László, a Matasz Budapesti Szervezet elnökségi tagja.
Szerző: Bányász Eszter
A pesti belváros egyik legnagyobb épületegyüttese az egykori Országos Tiszti Kaszinó épülete. Az 1899-es átadása óta honvédtiszteknek biztosított társasági életet és közművelődést, működött kaszárnyaként is, közéttermeknek, mozinak, írói körnek, vívóklubnak, színháznak, honvéd zenekarnak, számos rendezvénynek is otthont adott, ma pedig bankszékház.
November 21-én megemlékeztünk mindazok előtt, akik hozzájárultak a Váci utcai barokk palota felépítéséhez, és ezzel lehetővé tették azt, hogy az Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület tagjai méltó helyre kerüljenek, a kor egyik legimpozánsabb épületében művelődjenek, társadalmi értékeket közvetítsenek, és kulturált körülmények között töltsék szabadidejüket.
Az ünnepi megemlékezésen beszédet mondott Szarka Csaba ezredes, a Helyőrségi Tiszti Kaszinó Egyesület elnöke, majd Simon Andrea honvédelmi alkalmazott, előadóművész előadásában elhangzott Ady Endre: Intés az őrzőkhöz című verse is.
Ezt követően a Tiszti Kaszinó emléktáblájánál koszorút helyezett el Szijártó Richárd ezredes, a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár dandárparancsnok-helyettese, Szarka Csaba ezredes, az Egyesület elnöke és Kis Lajos alezredes, az Egyesület alelnöke, továbbá Magyar Külkereskedelmi Bank Nyilvánosan működő Részvénytársaság és a Magyar Bankholding Zártkörűen működő Részvénytársaság képviseletében Báthori Krisztián a Magyar Bankholding Compliance és Bankbiztonsági Ügyvezető Igazgatóság ügyvezető igazgatója.
A koszorúzás végén a Szózat dallamai csendültek fel, majd a Magyar Takarodó zárta a megemlékezést.
A mai formájában létező MH BHD 32. Nemzeti Honvéd Díszegység különleges kötődéssel bír elődjéhez, a 32-es gyalogezredhez, elnevezését is innen származtatja: a 32-es nevet a 32. Budapest Díszzászlóalj, majd jelenleg az MH BHD, 32. NHD vitte, viszi tovább. Ezen túlmenően számon tartja a jogelőd szervezet változatos történetét és ápolja hagyományait.
A megemlékezésen Szijártó Richárd ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár dandárparancsnok-helyettese beszédében elmondta: – „A rómaiak óta tudjuk: a történelmet mindig a győztesek írják. Írják, és a maguk céljainak megfelelően torzítják, hamisítják. ... Ám a történelmi tényeket nem, lehet véglegesen eltorzítani. Az emlékek mindig megmaradnak!”
1956. november 4-én a hazai reguláris erők szembeszálltak a szovjet hadsereggel és sikerrel vívták ki a győzelmet. Azonban ezen cselekedet nem maradt megtorlások nélkül, több magyar katonát halálra ítéltek.
A rájuk kimondott kíméletlen ítélet szimbolikusan annak a hadseregnek is szólt, amely azonosult a forradalom eszméivel. A szovjet megszállók és csatlósaik számára rettenetes lehetett azzal szembesülni, hogy az a néphadsereg valóban a nép hadserege, amely felismeri a valódi ellenséget és a támadók ellen akár sikeresen is tud védekezni.
A beszédet követően a Juta-dombi emlékmű előtt koszorút helyezett el – mások mellett – Pristyák János ezredes, Ádám Barnabás ezredes és Zsolnai Tamás ezredes a BHD vezető állománya részéről.
