Galéria, Hírek

Ünnepélyes eskütétel a Petőfi laktanyában

Egységgé kovácsolódtak - Ünnepélyes eskütétel a Petőfi laktanyában

 

Harmincöt szerződéses tiszt, altiszt és honvéd tett ünnepélyes katonai esküt szeptember 29-én csütörtökön, a szárazföldi erők napján.

 

A katonák augusztus 22-én vonultak be, és a sikeres alapkiképzést követően tettek esküt. A kilenc nő és huszonhat férfi tizennégy alakulattól érkezett.

 

„Az alapkiképzés vége valaminek a kezdete. Mindannyian folytatni fogják azt a tanulást, amit itt elkezdtek. Az alapkiképzés alatt megpróbálták a kiképzők arra az útra terelni önöket, ami a jövő honvédségének irányába vezet majd. Elmondhatom, hogy ez a feladat sikeres volt. A Magyar Honvédség lehetőségek tárházát kínálja azoknak a bajtársaknak, akik ezt a hivatást választják” – mondta Kiss Ferenc ezredes, az MH BHD törzsfőnöke.

 

Az ezredes kiemelte: a családtagoknak, barátoknak, hozzátartozóknak is nagy szerepe van abban, hogy ezen a napon az alakulótéren állhatnak mind a harmincöten. Hiszen a katonai hivatás sokszor kihívásokkal, nehézségekkel teli, amin a bajtársakon túl leginkább az ember családja és barátai tudnak segíteni. Kérte, hogy a hozzátartozók őrizzék meg ezt a hozzáállásukat és a későbbiekben is segítsék a katonákat, amikor hivatásukban éppen rögös utat kell bejárniuk. A katonákat pedig arra szólította fel, hogy az alapkiképzésen tapasztalt bajtársiasságot és szakértelmet őrizzék meg, és a jövőben is így szolgáljanak.

Szöveg: Petróczy Levente

Fotó: Tóth László, Bankó József

forrás: https://honvedelem.hu/hirek/egysegge-kovacsolodtak.html

Hírek

Az informatikáé a jövő

 

Pristyák János ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár (MH BHD) MH Híradó és Informatikai Rendszerfőközpont (MH HIRFK) parancsnoka június végén, a Dandár megalakulásának évfordulóján vehette át az alakulat által alapított, 2016 óta hagyománynak számító elismerést, a Szurmay gyűrű arany változatát, valamint 40 év szolgálati viszonya után, augusztus 20-a alkalmából a Tiszti Szolgálati Jel babérkoszorúval ékesített fokozatát. Szakmai pályájáról, szakterületének kihívásairól és a hétköznapok motivációjáról beszélgettünk.

Mikor döntött úgy, hogy a katonai pályát választja?
Érettségi előtt, 18 évesen. Kalandos történetként indult a pályaválasztásom. Nyíregyházán mezőgazdasági szakközépiskolában gépszerelést tanultam. A Honvédség meghirdette tavasszal a főiskolai felvételit. Megmondom őszintén, buliból jelentkeztünk az osztálytársaimmal, hogy néhány napot a fővárosban tölthessünk, ugyanis három napos volt a felvételi sorozat Budapesten. Fizikai állapotfelmérés, valamint matematika és fizika képezte a felvételit. Megcsináltuk, és mellette jól szórakoztunk, kirándultunk a fővárosban. Aztán hazamentünk és éltük tovább az életünket. Nekem eredetileg más terveim voltak, a gödöllői Agrártudományi Egyetemre vagy a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolára szerettem volna jelentkezni. Épp a sóstói strandon tanultam az érettségire, amikor a hangosbemondón szólítottak. Egy katona keresett a bejáratnál, és azt mondta, hogy a jó felvételim eredményeként a Honvédelmi Minisztériumban egy beszélgetésre várnak. Az osztályunkból ketten kaptunk ilyen ajánlatot.

Milyen továbbtanulási lehetőséget kapott?
Külföldi tanulmányi lehetőséget ajánlottak fel. Lehetett választani, hogy a Szovjetunióba megyek, vagy informatika szakra Varsóba, Lengyelországba. Az orosz nyelv nem érdekelt, lengyelül nem beszéltem, viszont érdekelt az informatika, úgy éreztem, hogy ebben van jövő, így némi gondolkodási idő után végül Varsó mellett döntöttem. Hat évet írtam alá, amit édesanyám egyedül nevelve is támogatott. Erről az időszakról azonban azt is el kell mondani, hogy Lengyelországban szükségállapot és jegyrendszer volt, üres üzletekkel, vagyis nem voltak ideálisak a feltételek. Hazajönni évente 2 alkalommal lehetett. Nem volt egyszerű a kapcsolattartás a családdal sem. Még nem voltak mobiltelefonok, csak érmés köztelefonok, és levelezés, ennek megfelelően egy levélváltás több hetet jelentett. Konkrétan 1982-1988 időszakban, vagyis 6 évig tanultam a Jaroslaw Dabrowski Katonai Műszaki Akadémia, Kibernetikai Kar, Informatikai Rendszerek szakán, ahol okleveles kibernetikus mérnökként egyetemi végzettséget szereztem.

Hogyan alakult szakmai karriere az elmúlt negyven évben?
A karrieremet a pályaválasztásomtól számítom, ugyanis akkori döntésem határozta meg az elmúlt negyven évemet. 1986-tól vagyok hivatásos katona, két évig még zászlósként tanultam, majd első tiszti beosztásom és szolgálati helyem Székesfehérvárra vitt, az 5. Alba Regia Önálló Rendészeti és Kommendáns ezredhez, ahol programozó tiszt, majd rendszerszervező tisztként szolgáltam, sőt 1993-ban a 43. Nagysándor József Híradó Ezred programozó alosztály tervező főtisztjeként tevékenykedtem, amikor Budapestre a Honvéd Vezérkarhoz (HVK) hívtak. A HVK-nál különböző beosztásokban szolgáltam 2005-ig, amikor a csoportos létszámcsökkentés miatt alezredesként új beosztást kellett keresnem. Ekkor vállaltam el az MH Híradó Parancsnokság, Informatikai Főközpont parancsnoki beosztását. 2007-ben pedig a soron következő átszervezés eredményeként az MH Támogató Dandár megalakulásakor az MH HIRFK parancsnoka lettem, és ezredessé léptem elő.

Mi volt szakmai pályafutásának legemlékezetesebb pillanata?
Legemlékezetesebb pillanatként a 2008. május 13-án, a Honvédelmi Minisztérium (HM) I. objektumában történt főnyomó csővezeték törését emelem ki. A földszint alatti helyiségek víz alá kerültek. Ez azért ennyire maradandó emlék, mert a vízbetörés következtében az objektum híradó és informatikai rendszerei leálltak, a híradó és informatikai szolgáltatások megszűntek. Képzelheti, hogy ez mit jelentett… Egy hét alatt a szakállomány és a szerződött partnerek áldozatos munkája eredményeként az alapszolgáltatások ismét lehetővé tették a HM működését.

Továbbképzései közül melyik volt a legérdekesebb?
A legérdekesebb továbbképzésem a híradó és informatikai haladó szaktanfolyam volt a Tengerészgyalogságnál, az USA-ban (Virginia, Quantico). Ugyanis ebben az időszakban csatlakoztunk a NATO-hoz, 1999. március 12-én. Ez azért érdekes, mert amint a csatlakozás megtörtént, az oktatást megszakították, bejelentették, hogy Magyarország NATO tag, ehhez gratuláltak, majd felállva megtapsoltak minket, magyarokat. Ezt követően a tanfolyam hátralévő időszakában minden oktatáson részt vehettünk, azokon is, amiken ezt megelőzően nem.

Idén Ön kapta meg a Szurmay gyűrűt. Milyen érzés erre gondolni?
Nagy megtiszteltetés. Nagyon jó érzés, főleg azért, mert a Szurmay gyűrű adományozására a dandár személyi állományának bizonyos tagjai tesznek javaslatot, és szavazzák meg, tehát ez a bajtársaim általi megbecsülés jele. Velük látom el a szolgálatot nap, mint nap azért, hogy a Dandár a vele szemben támasztott követelményeknek maximálisan megfeleljen. Figyelembe véve, hogy negyven éve vagyok katona, és tervezetten 2023-tól már nem az MH BHD állományában szolgálok, még inkább megtiszteltetésként fogadtam a Szurmay gyűrűt.

Az elmúlt évtizedekből melyik elismerésére a legbüszkébb?
Pályafutásom során számtalan elismerésben részesültem. Nagyon nehéz csak egyet kiemelni közülük, minden elismerésnek örül a katona. Számomra legkedvesebbek a névre szóló fa pajzsok. Ezek közül is legbüszkébb arra a fapajzsra vagyok, amit 2009-ben a HVK főnökétől a Felsőfokú vezetői (Vezérkari) tanfolyam elvégzéséért kaptam.

Mik azok a tulajdonságai, kompetenciái, amiknek a szakmai sikereit köszönheti?
Először is tisztázni kell, hogy mit tekintünk szakmai sikernek. Úgy gondolom, hogy még a szűkös lehetőségek közepette is – ami lehet humán, technikai, vagy pénzügyi korlát – sikeresek vagyunk, mert a kreativitásunknak, szakmai tapasztalatunknak köszönhetően megoldjuk a feladatokat, működtetjük a rendszereinket. Véleményem szerint a kitartás, a hűség, a ragaszkodás, sok esetben a makacsság és a csökönyösség az, ami a sikerhez vezet. Ennek megfelelően természetesen visszakapom negatív jelzőként is, hogy túl katonásan, szögletesen gondolkodom még a magánéletemben is, de ez természetes, hiszen életem nagy részét ebben a közegben éltem le.

Mennyire meghatározó a támogató családi háttér abban, hogy egy vezető sikeresen küzdje le a szakma kihívásait?
Véleményem szerint ehhez rendkívül nagy támogatás szükséges a család részéről, ami számukra sok kötöttséggel és lemondással jár. Beosztásomból fakadóan látom, hogy mennyi párkapcsolat vagy házasság bomlik fel az évek alatt. A tönkrement kapcsolatok egy része mindenképpen a katonai élettel függ össze. Én ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, nálam nem okozott problémát, de ehhez azt is tudni kell, hogy a nejemet már úgy ismertem meg, hogy mindketten tisztában voltunk a hivatásomból fakadó kötöttségekkel, és korlátokkal.

Mivel tudja motiválni magát, hogy nap, mint nap maximálisan helytálljon a beosztásában?
Számomra természetes, hogy az előttem álló feladatokat a lehető legjobb tudásom szerint végezzem, ugyanis az én korosztályom még így szocializálódott. Nem tartom célravezetőnek a halogatást, amit elhatározok, azt a lehető legpontosabban és leggyorsabban szeretem végrehajtani. A felesleges időhúzást nem szeretem, valamit vagy teljes odaadással csinálok, vagy bele se kezdek. Nem mindenki szereti ezt a stílust. A motiváltsághoz elég annyit mondanom, hogy az évfolyamtársaim közül tíz éve már csak én vagyok aktív katona, szerintem ez mindent elárul!

Ettől függetlenül, mi az a tényező, ami miatt egy fiatalnak a katonai életpálya modellt ajánlaná a civil szféra helyett?
Jelenleg azoknak ajánlanám a katonai életpályát, akik egyrészt szeretnek szervezett körülmények között tevékenykedni, illetve akik a szakmai érdeklődésük mellet a katonai kihívásokra is kíváncsiak. Egyszerűen fogalmazva, akik szeretik az egyenruhát, a fegyvereket, a nemzetközi környezetet. Szintén motiváló lehet a szervezethez való kötődés és elköteleződés, hiszen az egyenruhások családjához való tartozás egy olyan lehetőség, ami stabilitást, egyfajta szociális hálót biztosít a fiataloknak. A Honvédség fegyelemre tanít, nevel, ami jól kamatoztatható a civil életben is. A haderőfejlesztés révén a leglátványosabb a haditechnikai eszközök megjelenése, de egyre inkább érezhető a katonák egyéni felszerelésének modernizálása, nem utolsósorban pedig a laktanyák felújításával az elhelyezési feltételek javulása is.

Ennyi év távlatában jó döntésnek érzi, hogy belépett a Magyar Honvédség kötelékébe?
Én továbbra is fenntartom, hogy negyven évvel ezelőtt jó döntést hoztam. Amit akkor elhatároztam, azt meg is valósítottam. Nem változtattam szakmát, nem hagytam el a pályát, hűséges típus vagyok. A Honvédségnek köszönhetően számtalan helyre eljutottam, képezhettem magam, én szeretem azt, amit csinálok. Elégedett vagyok az életemmel.

A nyugdíj előtti rendelkezési állományig vagy a nyugdíjba vonulásáig milyen célkitűzései vannak még a szakmában?
A célokat egyelőre vagy az elöljáró vagy az élet produkálja. A közeljövő legnagyobb kihívása, hogy az MH HIRFK úgy kerüljön a székesfehérvári 43-as állományába, hogy az általunk biztosított központi szolgáltatásoknál a szervezeti változás ne okozzon minőségi romlást, és ne veszítsünk bajtársakat, kollégákat. Személyemre vonatkoztatva pedig ez azt jelenti, hogy kereken harminc év elteltével ismét a 43-as állományába kerülök. Ezt a helyzetet is fel kell dolgozni.

Ezek után hogyan tovább?
Végzem a feladatomat tisztességesen, pozitív hozzáállással, ahogy eddig. Szeretnék még aktívan, minőségi életet élni a családommal. Hódolni a hobbijaimnak, a teljesítmény túrázásnak és a természetfotózásnak. Terveim vannak a jövőt illetően, meglátjuk, hogy alakul!

Szerző: Kresz Fruzsina Fotó: Tischler Zoltán, Bankó József

Galéria, Hírek, Videó

Sokszínű BHD

A sokszínű BHD elnevezésű videósorozat az alakulatunknál szolgálatot teljesítő katonákról és honvédelmi alkalmazottakról szól, akik a meglévő feladataik mellett különböző tevékenységükkel színesítik és gyarapítják a dandár hírnevét, valamint ösztönzően hatnak másokra is.

Az első részben megismerkedhetünk Seres Flórián főhadnaggyal, aki egy fiatal sportág sikeres sportolója.

A sportág neve: Target Sprint

___________________
Szerkesztette/videó: Pete Balázs

Galéria, Hírek

Vezetéstechnikai tréning Zsámbékon

A Driving Camp Hungary Zrt. zsámbéki telephelyén jártunk, ahol vezetéstechnikai tréning zajlik a Magyar Honvédség Parancsnoksága Kiképzési Csoportfőnökség és a Honvédelmi Sportszövetség közös szervezésében.

Az egy hónappal ezelőtt kezdődött gyakorlatokon a honvédség gépjárművezetői és a járművezetésre jogosult állománya vesz részt. A tanpályán többek között manővereket gyakorolhatnak, valamint különböző időjárási körülményekben szimulált helyzetekben tesztelhetik és fejleszthetik vezetési képességeiket.

Fotó: Bankó József

 

Hírek

A siker titka

Hogyan kezdődött katonai pályafutása?
1994-ben kezdtem a katonai szakközépiskolát Szolnokon, vadászrepülőgép szerelő szakon. Viszont ilyen szak a főiskolán nem indult, így a katonai vezetői pályát választottam, lövész szakmában. 2003-ban végeztem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, Szentendrén. Első tiszti beosztásom a Díszzászlóaljnál volt.

Hogyan alakult a díszelgő pályafutása az elmúlt közel 20 évben?
Szakaszparancsnokként kezdtem, majd nagyon korán megbízott századparancsnok lettem, és minden beosztást végig jártam, egészen a zászlóaljparancsnokig. Meggyőződésem, hogy egy katonai vezetőnek nagyon komoly kihívás, hogy a díszelgő szakmában kipróbálhatja magát. Egyrészt nagyon nehéz ezeket a katonákat motiválni, felkészíteni erre a monoton feladatra. Másrészt helyt is kell állni a díszelgéseken, protokolláris rendezvényeken, ahol a parancsnok vállán nagy a teher. Ő áll elől, az ő személye határozza meg az első benyomást. Ahogy ő hozzááll a feladathoz, úgy állnak hozzá a katonái is. Mindegyik beosztásra meg kell érni, így készül egy tiszt a feladatra.

Több, mint egy éve a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység megbízott törzsfőnöke. Miben más ez a beosztás?
Alapvetően most a Díszegységet egészében látom. A békevezetésben, a mindennapi élet irányításában, tervezésében, szervezésében veszek részt. Így az összes alegység tevékenységét át kell látnom specifikusan. Úgy gondolom, a Díszzászlóaljnál elértem a díszelgő szakma csúcsát, 18 év után lehetőséget kaptam. Egy új kihívás jött velem szembe, amit testhezállóbbnak és nagyobb próbatételnek élek meg. Szerencsés vagyok, hogy fiatalon volt lehetőségem több alkalommal Afganisztánban szolgálatot teljesíteni, az ott szerzett tapasztalat hozzátett ahhoz, hogy most törzsfőnökként komplexebben és globálisabban lássam a rendszert.

Fontos a támogató családi háttér ahhoz, hogy egy vezető sikeresen küzdje le a szakmai kihívásokat?
Sajnos volt az életemben olyan időszak, amikor nagyon kevés támogatást kaptam otthon, így nehezebb is volt a feladatellátás. Ma már szerencsésnek mondhatom magam, hisz van egy támogató és szerető feleségem, akire mindig számíthatok. Megérti, milyen plusz terhekkel jár a munkám, ami sokszor otthon is utolér. Tudja, hogy ez nem csak egy munka, hanem ez hivatás számomra. Kiegyensúlyozott, támogató családi háttér nélkül nehezebb sikereket elérni a szakmában.

Mi volt szakmai pályafutásának legmagasztosabb pillanata?
Rengeteg nagyszerű emlékem van, de az egyik legmagasztosabb pillanatom az volt, amikor életemben először kértem engedélyt Magyarország lobogójának ünnepélyes felvonására a köztársasági elnöktől. Azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni, igazi szívdobbanás ma is, ha felidézem.

Idén két fontos elismerésben részesült: néhány hónapja kapta meg a magyar bronz érdemkereszt katonai tagozata kitüntetést, illetve a napokban a Szurmay gyűrűt. Milyen érzés erre gondolni?
Mindkettő katonai pályám legnagyobb elismerése. 2011-ben az év tisztje voltam a Dandárnál és akkor úgy éreztem, hogy igen, az a tiszt vagyok, akit kiválasztottak, de éreztem, hogy még van ennél tovább. Idén, amikor megtudtam, hogy állami kitüntetésre terjesztettek fel, nem is találtam a szavakat. Büszkeséggel töltött el, már a jelölés is, mert nagyon fiatalon jutottam el ide. Álmomban sem gondoltam, hogy emellé még megkapom a dandár által alapított legmagasabb elismerést, a Szurmay gyűrűt is. Szeretném kellő alázattal kezelni a jövőben is ezeket a sikereket.

Mik azok a tulajdonságai, kompetenciái, amiknek a szakmai sikereit köszönheti?
Szakmai sikereimet elsősorban a parancsnokaimnak köszönhetem, hisz ők azok, akik látják bennem, illetve a munkámban azt a pluszt, ami a sikerhez kell. Soha nem elégedtem meg azzal, ami épp van, mindig többet és többet akartam beletenni a munkámba, úgy, hogy másokon nem taposok át. Az ambíció arról szól, hogy az embernek célkitűzései vannak, tudja, mit akar, és nem csak sodródik az árral. Másrészről számomra a katonai hivatásban nagyon fontos a példamutatás, a hitelesség, az emberség. Ha ezt a hármat össze tudja kapcsolni egy katonai vezető, és mellette ismeri a helyét és szerepét a rendszerben, akkor biztos az út a siker felé. Ha ehhez társul a megfelelő családi háttér, és az elöljárók, illetve a beosztottakat tisztelete, akkor pedig garantált a siker.

Most mi a legnagyobb szakmai célkitűzése?
Amikor az első tiszti beosztásom miatt mentem az Alkalmasság Vizsgáló Intézetbe, és a pszichológus megkérdezte, hogy ˇMi leszek, ha nagy leszek?”, akkor azt mondtam, hogy parancsnok. Ez az álom, ez a célkitűzés nem változott. Szeretnék egyszer dandárparancsnok lenni. Számomra a katonai vezetői pálya csúcsa egy dandárparancsnoki beosztás, én a magam részéről idáig látom a katonai vezetői karrierem.

Ennek ellenére érezte valaha, hogy szakmát vált és leszerel?
Voltak nehéz időszakaim, de soha nem gondoltam, hogy a katonai pályát el kellene hagynom, nem szeretnék mást csinálni. Az ilyen időszakokat csakis kellő türelemmel és alázattal lehet átélni, tudni kell hátralépni, rendezni a sorokat, hogy az ember visszataláljon a saját útjára.

Hogyan tudja egy jó katonai vezető az állomány tiszteletét kivívni?
Alázat, példamutatás és hitelesség kell hozzá. Vezetőként, az adott szakmában ő legyen a legjobb. Ettől lesz hiteles és példamutató abban, amit csinál, abban, amiben követelményt támaszt a beosztottjaival szemben. Az alázat pedig az a tulajdonság, ami az élet minden területén fontos, főleg a katonai pályán, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Ajánlaná a fiataloknak a katonai életpálya modellt?
Határozottan igen. Olyan stabilitást kínál a Magyar Honvédség, ami kiemelt prioritású, főleg a mai világban. Emellett azokat a fiatalokat is megszólítja, akik kihívásra, fejlődésre vágynak. A haderő modernizációs program keretében az új technikákkal egy igazán modern hadseregben szolgálhatnak. Széleskörben megtalálhatóak a rendszerben a különböző szakmák is, így bárki kipróbálhatja magát a haza szolgálatában. Szerintem a Honvédség egy nagy család, ahol csapatban, egymást támogatva, vállvetve oldjuk meg a problémákat és küzdjük le az elénk gördülő akadályokat.

Fotó: Kun-Orosz Adrienn, HM Zrínyi

 

Hírek

A köztársasági elnök kinevezte a Magyar Honvédség parancsnokát

Miskolcon született 1973. május 5-én. Első diplomáját a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán szerezte 1995-ben, tüzér tiszt és földmérő mérnök szakon. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 2010-ben katonai vezető mesterképzésben részesült, valamint a hadtudomány doktora lett. Felsővezetői képzését az USA-ban, az Army War College-on végezte 2014-ben.

Katonai szolgálatát 1995-ben Tapolcán, az MH 5. Csobánc Sorozatvető Tüzérezrednél kezdte meg hangfelderítő, majd törzsüteg szakaszparancsnokként.

1997-től Pécsett az MH 101. „Szigetvári” Zrínyi Miklós Vegyes Tüzérdandár ütegparancsnok-helyetteseként, kiképző tisztjeként, törzsfőnökeként, és a harcoló alegységek osztályparancsnok-helyetteseként szolgált 2001-ig.

2003-ban az MH Szárazföldi Parancsnokságán, Székesfehérváron látta el doktrinális főtiszti feladatait a Törzs, Hadműveleti főnökségén. Ezt követően az MH 25. Klapka György Lövészdandárnál volt részlegvezető, majd megbízott hadműveleti főnökként szolgált Tatán, mielőtt Szolnokon az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljánál Törzsfőnök, parancsnok, illetve az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj parancsnokaként teljesített szolgálatot.

A Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségén Osztályvezető és megbízott csoportfőnöki beosztást töltött be 2014-től 2016-ig, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár élére történő parancsnoki kinevezéséig.

2019-től a Honvédelmi Minisztérium Miniszteri Titkárságának Vezetője, majd 2020-tól a Humánpolitikai Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkár volt 2021-ig. Áder János köztársasági elnök 2021. június 3-ai hatállyal nevezte ki a Magyar Honvédség parancsnokává.

2007-ben a NATO Iraki Kiképző Misszió, különleges műveleti csoport csoportparancsnoka volt, majd 2011-ben az afganisztáni kontingens parancsnoki feladatait látta el.

Számos katonai és civil elismerés, kitüntetés tulajdonosa. Megkapta többek között a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetését (katonai tagozat), a Szolgálati Érdemjel arany fokozata, a Tiszti Szolgálati Jel II. fokozata mellett az USAAM US Army Achievement Medal Amerikai Egyesült Államok Hadseregének kitüntetését, a NATO ISAF Békefenntartásért Szolgálati Jelet, a Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jelet, valamint több esetben Árvízvédelmi és Katasztrófavédelmi szolgálati jelet.

Civil elismerései között a Magyar Tudományos Akadémia, Pro Scientia Aranyérmese, a Magyar Hadtudományi Társaság Korponay János emlékgyűrű tulajdonosa, Debrecen város Pro Urbe Díjazottja és a Miskolci Egyetem Díszpolgára.

Hobbija az ejtőernyőzés, hitvallása az emberi értékek megbecsülése, melynek eredményeként 2010-től a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület Elnökének, 2012-ben pedig a Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi Príma díjkiosztón, Jász-Nagykun-Szolnok megyében az év parancsnokának választották.

Nevéhez fűződik a Magyar Katona Program koncepciójának kidolgozása, elindítása, amelynek szellemében kiemelt figyelmet fordít a honvédség és az állampolgárok kapcsolatára, valamint a társadalommal való kapcsolat minőségének folyamatos javítására.

A Magyar Honvédség legfiatalabb parancsnoka.

Nős, két leánygyermek édesapja.

 

Fotó: Országgyűlés Hivatala

Oldalunk sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése érdekében.