A kokárda a francia coq ’kakas’, a cocarde ’kakastaréj’ szóból ered, ami eredetileg politikai, illetve katonai jelkép volt – tudtuk meg a történésztől. Kialakulása a 18. századhoz, a francia forradalomhoz köthető. „A királypártiak és a forradalmárok is viseltek kokárdához hasonló jelképet. Az előbbiek fehér színt, míg az utóbbiak a kék-fehér-piros trikolort használták. A francia forradalmi hadsereg 1792-től kezdve nem csak honvédő, hanem hódító háborúkat is folytatott, így a jelkép egész Európában elterjedt” – ismertette a történész.
Kezdetben nem mellre, hanem a kalap karéjára vagy a ruha oldalára tűzték. A kokárda magyarországi elterjedése azonban az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz köthető. Petőfi Sándor, költő, a forradalom egyik meghatározó alakja rajongott a francia kultúráért. Lakása falán több, a francia forradalommal kapcsolatos rézmetszet lógott, amelyeken látszódott a jelkép is. Hermann Róbert azt valószínűsíti, hogy a kokárda hazánkba részint francia részint pedig olasz közvetítéssel jutott el.
„Magyarországon a tényleges, tömeges elterjedése 1848. március 15-hez köthető. Mivel az olasz színek azonosak a magyar trikolorral csak eltérő sorrendben, így ezt kezdetben ezt olasz rokonszenvnek tekintették. Emlegetnek egyfajta heraldikai pontatlanságot is, hogy a magyar kokárda helytelen sorrendben van, ez is fent említett szimpátiára utalhat.” Ha heraldikai szempontból helyesen viselnénk a kokárdát, akkor kívül kellene lennie a zöldnek és belül a pirosnak – tudtuk meg. Azonban a fennmaradt kokárdák – mind az 1848-49-es szabadságharc és forradalom idejéből, mind pedig az 1867. utáni időkből – rendre kívül piros, belül zöld színűek.
A kokárda a magyar nemzeti mozgalommal való azonosságot szimbolizálta. Amikor a 1848 decemberétől, illetve 1849 januárjától a császári csapatok bevonultak a különböző magyar városokba azonnal betiltották a magyar nemzeti jelképeket, így a kokárdát is.
Petőfi Sándor naplójából megtudhatjuk, hogy míg március 13-án a költő megírta a Nemzeti dalt, felesége, Szendrey Júlia nemzeti színű fejkötőt varrt magának. Források szerint ezen az estén készülhetett a rózsába fűzött kokárda is. Március 15-én este a Bánk bán előadása előtt Jókai Mór így beszélt e kokárda értelméről a közönségnek, amelyet „Az a nő, aki együtt jön velem” című írásában olvashatunk: (…) „Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! (…)”.
Szerző: Takács Vivien
A nap második felében a Nemzeti Lovardában lehetőségük nyílt a gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály elhelyezési körülményeit megtekinteni, és egy lovas bemutatón kerülhettek közelebb a huszár hagyomány szépségéhez.
