Hírek

Bosznia-Hercegovinában is elismerik a magyarok munkáját

 

Gerőfi Szilárd dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága Infokommunikációs és Információvédelmi Csoportfőnökség csoportfőnöke az EUFOR, Kiss Ferenc ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár törzsfőnöke pedig a szarajevói NATO Parancsnokság törzsfőnöki beosztását látta el 2021 és 2022 májusa között. Közös interjúnkban az egyéves külszolgálat tapasztalatairól és a két szervezetben betöltött vezetői beosztás fontosságáról beszélgettünk.

Egészen pontosan mi az EUFOR és a NATO feladatköre Bosznia-Hercegovinában és miként működik egymás mellett a két szervezet?

G.Sz.: Az Európai Unió missziójának legfontosabb feladata a közreműködés Bosznia-Hercegovina biztonságának szavatolásában, szorosan együttműködve az ország saját haderejével és biztonsági szervezeteivel. A végső célkitűzés természetesen az, hogy az ország képes legyen önállóan garantálni saját biztonságát. Az eredményes szolgálatellátás alapfeltétele a folyamatos együttműködés és egyeztetés a szarajevói EUFOR és NATO parancsnokságok között. Köztem és a NATO parancsnokság törzsfőnöke között kialakult szoros, szinte napi kapcsolat és koordináció tökéletes hátteret biztosított a közös célok elérésében, a közös érdekek foganatosításában, a harmonikus együttműködésben és a felmerült problémák kezelésében.

Számtalan példát tudnék említeni a hatékony közös munkára, egyet azonban mindenképpen szeretnék kiemelni: sikerült olyan átgondolt intézkedéseket foganatosítanunk mindkét szervezetnél, amelyeknek köszönhetően a COVID járványt úgy tudtuk keretek között tartani Butmir táborban, hogy a napi fertőzések száma soha nem veszélyeztette a misszió műveleti képességét. A pontos feladatrendszer mindig változik kicsit. Az elmúlt években például folyamatosan csökkentették a Butmir táborban szolgálók létszámát, ami miatt a feladatok ellátását is időről időre újra kellett szervezni. A misszió korábban az információgyűjtésre és elemzésre helyezte a hangsúlyt annak érdekében, hogy ha gyors reagálásra lenne szükség, akkor a szükséges adatok, információk már rendelkezésre álljanak.

Amikor a közelmúltban a biztonsági helyzet ismét megváltozott, akkor, az EUFOR történelmében először, a műveleti parancsnok döntésének megfelelően – be kellett hívni a tartalékerőket. A feladatrendszer természetesen attól is függ, hogy milyen az éppen aktuális biztonsági környezet, hogy milyen külső hatások érik a missziót. A mi külszolgálatunk alatt több nemzet – köztük Németország és Románia is – jelezte, hogy mégis visszatérne, vagy megerősítené jelenlétét az EUFOR-ban, éppen a biztonsági körülmények változása miatt.

K.F.: A dinamikusan változó gazdasági és politikai környezet változásainak az EUFOR-hoz hasonlóan a NATO is ki van szolgáltatva. A szövetség szarajevói parancsnokságának munkája kevésbé látványos, hiszen a szervezet fő feladata a stratégiai és taktikai szintű tanácsadás. Van egy Bosznia-Hercegovinával szembeni elvárás annak érdekében, hogy tagja lehessen mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak. A tagsági akcióterv alapján megfogalmazott partnerségi célkitűzések elérésében nyújt támogatást a NATO Parancsnokság miniszteriális, vezérkari és az egységek/alegységek szintjén.

Mindemellett maga a szarajevói Butmir tábor is NATO tulajdonban van, de az EUFOR-ral közösen üzemelteti és tartja fenn. Széles spektrumon történik az együttműködés, egyik területe például az információk megosztása is, hiszen az EUFOR igen jelentős felderítő képességgel bír.

bosznia3

 

EUFOR törzsfőnökként milyen feladatai voltak?

G.Sz.: A nemzetközi törzs vezetése nem egyszerű feladat. Az EUFOR ALTHEA misszió törzsfőnöki beosztásának egyéves időtartamban történő ellátása kitűnő lehetőséget biztosított, hogy többnemzeti törzsben hadműveleti szintű vezetési tapasztalatot szerezzek, illetve meglévő vezetői képességeimet fejlesszem. Az EUFOR törzsében nincs szervezetszerű parancsnokhelyettesi beosztás, ezért törzsfőnökként egyben az EUFOR parancsnokhelyettesi feladatokban is helyt kellett állnom, amely túlmutatott a törzs feladatainak közvetlen koordinálásán, irányításán. Sok esetben kellett a parancsnokot tehermentesítenem protokolláris feladatokban különböző rendezvények, látogatások során. Az EUFOR törzsfőnöki és parancsnokhelyettesi beosztások mellett a magyar kontingens vonatkozásában a Nemzeti Rangidős Képviselői feladatokat is elláttam.

A “kettő plusz egy sapkás” feladatrendszer összehangolása elég nagy kihívás volt, de a közvetlenül nekem dolgozó két főtiszt kollégám – Ambrus Péter és Tóth Árpád alezredesek −, valamint a törzsfőnöki irodán dolgozó két altiszt segítőm – Kiss Péter és Sőrés József zászlósok − kiváló munkájának köszönhetően sikerrel oldottuk meg a feladatainkat. EUFOR törzsfőnökként a három törzsfőnök-helyettes (műveleti: DCOS OPS, felderítő: DCOS INTEL, támogató: DCOS SPT) útján irányítottam a klasszikus J1 – J8 struktúra valamennyi szegmensét. Közvetlen irányításom alatt állt a törzsfőnöki iroda, a törzsigazgatóság, a haderőtervezési főnökség, a Joint Military Affairs és a kommunikációért felelős iroda. Az eredményes szolgálatellátás alapfeltétele volt továbbá a folyamatos együttműködés és egyeztetés a közvetlen alárendeltségembe nem tartozó EUFOR szervezeti elemekkel is, mint például a parancsnoki csoport, a politikai-, jogi, fegyver, lőszer és robbanóanyag, egészségügyi szakterület, valamint a helyi rendészeti szervek tanácsadóival, a tábori rendészet vezetőjével és a stratégiai szintű kommunikáció képviselőivel.

Ugyanígy az én feladatom volt kapcsolatot tartani az EUFOR hozzárendelt, végrehajtó szerveivel, így a Többnemzeti Zászlóaljjal, a Field HUMINT Teams, a Többnemzeti Felderítő Harccsoport, a Légi Alegység, a Nemzetközi Katonai Rendészet, az Összekötő és Megfigyelő Koordinációs Központ, Bosznia-Hercegovina haderejének összekötői (LNOs to AFBiH) és a Tűzszerész Csoport szakemberei.

Mindezen túl – a teljesség igénye nélkül – az egyéves misszióm során elláttam a nemzeti rangidős feladatkörét, támogattam az EUFOR parancsnokának szándékait és döntéshozatalát, részt vettem gyakorlatok tervezésében, vezetésében és végrehajtásában is. Ki kell emelnem, hogy a COVID helyzet kezelése jelentős kihívást jelentett, de elmondhatom, hogy a járvány ellenére a feladatvégrehajtás folyamatossága mindvégig biztosított volt. A helyi lakosság, a politikai és katonai vezetés számára egyértelművé és nyilvánvalóvá vált, hogy az EUFOR a pandémia körülményei között is képes volt az alaprendeltetési feladatainak maradéktalan végrehajtására.

bosznia4

 

Ezredes úr számára milyen feladatokat jelentett a NATO törzsfőnöki megbízatás?

K.F.: A parancsnokság egyik legfontosabb feladata, hogy támogassa Bosznia-Hercegovina sikeres NATO-ba integrálódását. Emellett tavaly fejeztük be a szervezet önellenőrzésének második fázisát, előtte egy évvel volt egy NATO által végrehajtott ellenőrzés is. Mindezen túlmenően folyamatos az infrastruktúrafejlesztés és a haderő teljes spektrumát lefedő szabályzók kidolgozása. Minden váltás állománya ott folytatja a megkezdett munkát, ahol az előző, leköszönő – például törzsfőnök – abbahagyta.

Nagy előny a NATO parancsnokságnál Szarajevóban, hogy viszonylagosan kis létszámú, és a kis létszám 60 százalékát nemzetközi civil állomány teszi ki. Ezek a szakértők túlnyomórészt több, mint 15 éve teljesítenek szolgálatot különböző kulcsbeosztásokban. Ebben az egészben az én feladatom alapvetően a parancsnokság mindennapjainak tervezése, szervezése, nyomon követése és az elöljárók által meghatározott intézkedések kidolgozása volt.

Emellett – együttműködve az EUFOR-ral – hozzám tartozott a tábor üzemeltetése személyügyi, logisztikai, pénzügyi, híradási informatikai területeken.

bosznia5

 

Mennyivel másabb egy nemzetközi közösségben törzsfőnöki feladatokat ellátni, mint egy hazai szervezet esetében?

G.Sz.: Hazai viszonylatban még nem láttam el törzsfőnöki beosztást, azonban nyilvánvaló, hogy a nemzetközi multikulturális környezet több kihívást is jelent. Az EUFOR törzsfőnöki beosztás különlegessége, hogy tizenkilenc nemzet (Ausztria,Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Írország, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Albánia, Chile, Svájc, Észak-Macedónia, Törökország és Magyarország) különböző rendfokozatú és eltérő tapasztalattal, felkészültséggel bíró katonáit kellett az eredményes feladatellátás érdekében összefogni. A nemzetek között voltak EU és NATO országok, továbbá EU-n és NATO-n kívüli országok is.

Pozitívum, hogy az EU finanszírozásnak és a nemzetek hozzájárulásának köszönhetően soha nem volt hiány az anyagi készletek biztosításában és a napi ellátásba sem kellett soha beavatkoznom. Amint jóváhagytam a vonatkozó követelményrendszert (több száz hatályos működési eljárás, SOP lett kidolgozva, vagy frissítve az egy évem alatt) a törzs kérdés nélkül annak megfelelően kezdett el dolgozni és az esetenként szükséges beszerzéseket haladéktalanul végrehajtották. A nemzeti érdekeink képviseletét is kiemelten fontosnak tartottam, ami nem minden esetben harmonizált az EU általános megközelítéssel. Nagyon körültekintően kellett nyilatkozni a különböző egyeztetéseken, fórumokon, mivel multikulturális környezetben analizálták a magyar törzsfőnök kijelentéseit.

K.F.: Számomra egyszerűbb volt abból a szempontból, hogy honi beosztásomban is törzsfőnöki feladatokat látok el. A szarajevói célfelkészítések szintén rengeteget segítettek, emellett számos esetben konzultáltam az akkor éppen beosztásban lévő törzsfőnökkel is. A szolnoki felkészítés mellett sokat kellett tanulni önképzés keretében, hogy megérthessem az ország gazdasági, politikai és geostratégiai helyzetét és, hogy miként is áll össze ez a számunkra nehezen értelmezhető társadalmi berendezkedés.

bosznia2nyit

 

Hagyományosnak mondható, hogy mindkét szervezetnél a törzsfőnöki beosztást magyar látja el. Ez egyszerű gesztuson túl nyilván a magyarok megbízhatóságának fokmérője is…

G.Sz.: A különböző beosztások nemzeti szinten való megtartásához egyrészt jól kell teljesíteni, másrészt oda kell tenni az erőket, eszközöket. Minden országnak megvan a saját érdeke, hogy miért fontos ott lennie a Balkánon. Magyarországnak is egyértelmű érdeke az, hogy ott béke legyen, és mi odatettük az erőket, és az eszközöket is. A misszióhoz hozzájáruló három legnagyobb nemzet között – az osztrákok és törökök mellett – másodikként ott vannak a magyarok. Sikerült nagyon közvetlen, szinte bizalmi kapcsolatot kiépítenem mindkét osztrák parancsnokkal (6-6 hónap), ezért minden felmerülő feladattal, problémával kapcsolatban kérték a véleményemet, javaslataimat és azokat minden esetben figyelembe is vették. Úgy gondolom ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy bíztak bennem. Mint volt nemzeti rangidős képviselő, kijelenthetem, hogy ugyanezt tapasztaltam a magyar egyéni beosztású állomány és a magyar kontingens állományával kapcsolatban is, hiszen a többi nemzet katonai vezetői, illetve a több éve az EUFOR parancsnokságon dolgozó civilek is elismeréssel nyilatkoztak a magyarokkal közös munkáról.

K.F.: A szarajevói NATO parancsnokságon kezdetektől fogva magyar tiszt látja el a törzsfőnöki beosztást. Ismereteim szerint eddig minden magyar törzsfőnök szolgálatával maximálisan elégedettek voltak.

Egy olyan országban, mint Bosznia-Hercegovina, ahol a háromtagú elnökség időszakosan váltja egymást és más-más érdekeket tart szem előtt, mennyire komplikált fenntartani az egyensúlyt és azonos mértékben kezelni minden felet?

G.Sz.: Az EUFOR-nak semlegesnek kell maradnia, ez nem kérdés. Nyilván minden résztvevő nemzetnek vannak saját nemzeti érdekei, de itt minden esetben az Európai Uniós álláspontot kell képviselni. Ez nem mindig egyszerű. Mindig figyelni kell, hogy mi ez az álláspont, vagyis a misszió fő iránya és azt, hogy annak megfelelően hogyan lehet a nemzeti érdeket is képviselni úgy, hogy az se ne legyen részrehajló, se ne okozzon megbotránkozást. Az EUFOR vezetésének nagyon óvatosnak kell lennie. Figyelnie kell a jelenlévő nagykövetek, az EU-s képviselők, a fő képviselő nyilatkozatait.

Nagyon fontos az is, hogy az EUFOR és NATO parancsnokok megfelelő kapcsolatot tartsanak a helyi erőkkel. Tudni kell, hogy az EUFOR nem első lépcsős reagáló szervezet, ami azt jelenti, hogy elsősorban az országnak magának kell megoldania az esetleges konfliktusokat. Előfordulhat azonban olyan élethelyzet, amikor a nemzetközi szervezetnek igenis be kell avatkoznia. Hasonló eset történt a közelmúltban, amikor az EUFOR történetében először, figyelmeztető jelleggel behívtuk a tartalékerőket is. Ez üzenet volt arra vonatkozóan, hogy figyeljük, hogy mi történik az országban. Nagyon bonyolult, mert mindig, minden kérdést úgy kell kezelni, hogy az egyensúly megmaradjon.

bosznia26

 

Ezen egy év alatt milyen folyamatok mentek végbe? Milyen mérleggel zárták a kint töltött időszakot?

G.Sz.: Három nagyon fontos momentumot emelnék ki: nagy kihívást jelentett az EUFOR éves gyakorlatának, az EUFOR QUICK RESPONSE 2021 előkészítése, levezetése. A nemzetközi megmérettetés sikerrel zárult, a résztvevő erők kiválóan helyt álltak. Az EUFOR műveleti parancsnoka döntésének megfelelően, hosszú előkészítő folyamatok után 2022. januárban megkezdtük a misszió átalakítását egy új, úgynevezett „Intelligence driven mission, with Predictive Intelligence” jellegű feladatellátásra, amely nem csak az akkor meglévő felderítő főnökség átalakításával és bővítésével járt, hanem a teljes állománytábla újra tervezéséhez is vezetett.

Ahogy korábban említettem, jelentős mérföldkő volt, amikor az EUFOR fennállásában első ízben – 2022. februárban, a megváltozott biztonsági helyzetre tekintettel, megelőző óvintézkedésként – behívtuk a köztes tartalék erőt, amely alapján márciusban 4 századnyi erő (osztrák, bolgár, román, szlovák) települt Camp Butmir-ba, amely a permanens 2 századdal együtt elegendő biztosítékot jelentett a biztonsági helyzet esetleges további romlása esetén végrehajtandó feladatokhoz. A 4 századnyi erő elszállásolása, étkeztetése nagy kihívást jelentett és a tábor maximális kapacitását igényelte. A helyzetet kiválóan kezelte az EUFOR kötelékébe tartozó szintén magyar táborparancsnok, Szántai Zsolt alezredes úr. Úgy ítélem, sikeresen zártuk a kint töltött egy évet, jelentős változásoknak lehettünk részesei és irányítói is egyben. Olyan változásoknak, amelyek meglátásom szerint mindenképpen előre viszik az EUFOR ügyét.

K.F.: A NATO szempontjából sokkal nehezebben mérhető egy időszak sikeressége. Az viszont büszkeségre okot adó siker, hogy a 2017-ben elindított híradó-informatikai fejlesztés a végéhez ért, teljes rendszerbe állása mostanában várható. Sikerült olyan beszerzési eljárásokat lefolytatni, amik előre mozdítják a NATO tevékenységét, emellett sikerült bizonyos tevékenységi köröket, szabályozó dokumentációkat is finom hangolnunk, amelyek a mindennapokat érintik. Sikerként éltük meg azt is, hogy a kijelölést könnyűlövész zászlóalj-harccsoport minden jel szerint meg fog felelni az elvárásoknak.

Fontos megemlíteni, hogy minden sikerhez hozzájárult egy harmadik beosztás is, amely legalább egyenértékű volt a miénkkel, ez pedig az előbb említett Butmir táborparancsnoki feladatkör, amelyet szintén magyar katona látott el. Ő volt a felelős a különböző tevékenységek valós biztosításáért. A legnagyobb siker, hogy sikerült olyan együttműködést kialakítani az EUFOR-NATO parancsnokságok, tábornok úr és köztem, ami garanciát jelentett a meghatározott feladatok sikeres végrehajtására.

bosznia25

 

A kint töltött egy év alatt milyen országot ismertek meg?

G.Sz.: Biztonságpolitikai szempontból az ország helyzete stabil, de szerkezetéből adódóan törékeny is. Bosznia-Hercegovina EU és NATO tagságra is pályázik, bár ebben sincs teljes egyetértés a három államalapító etnikum között. A törzsfőnöki beosztásom a második alkalom volt, hogy Szarajevóban szolgáltam. Először 2010-ben, híradófőnökként jártam Bosznia-Hercegovinában.

Azóta sok minden változott. Csökkentették a létszámot, változott a struktúra, a korábban éves jelentések, féléves időszakokra sűrűsödtek az EU felé, ami alapján folyamatosan elemzik a misszió irányát. Az első szolgálatom idején teljesen más szemmel néztem a dolgokat, mint most, törzsfőnökként. Annak idején még megvolt a Butmir II-es tábor is, az olaszok is kint voltak, illetve több nemzet, jelentős erőkkel. Máshogy működött a napi élet is. Bár a napi ellátásban soha nem volt probléma, a struktúra sokat változott az elmúlt 11-12 évben. A missziós hangsúlyok is máshol voltak. 2010-ben a felkészítés állt a középpontban. Ma már a megszerzett képességfenntartás a cél. Tehát nem újabb és újabb dolgokat próbálunk meg a századoknak, szakaszoknak átadni, hanem az immáron harminc év alatt átadott ismereteket kívánjuk szinten tartani.

K.F.: Én 2021 előtt nem jártam még Bosznia-Hercegovinában. Szolgálati időm alatt egy gyönyörű országot ismerhettem meg. A felkészítésünk során természetesen szóltak azon eshetőségekről, hogy mik történhetnek, mely területek, amelyek nem javasoltak katonák számára. Én akár egyenruhában, akár polgári öltözetben hagytam el a tábort, nem éreztem semmi olyat Bosznia-Hercegovinában, ami akár a NATO, akár a magyar katona, akár, mint magyar állampolgár ellen irányult volna. Olyannyira, hogy még a missziót követő nyáron is eltöltöttem pár napot Bosznia-Hercegovinában a családommal.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodva fejezte be külszolgálatát és milyen érzés volt búcsút inteni?

K.F.: Az egy éves szolgálat hosszú időnek mondható, de ezekben a beosztásokban fél éves váltásokat én nem tudok elképzelni, hiszen nagyjából két hónap után éreztem azt, hogy befejeződött a tanulási folyamat. Óriási szerencsénk volt, hiszen pont a tavalyi év júliusában a Covid-korlátozásokat feloldották Európa-szerte, és így viszonylagosan sűrűn lehetett tartani a kapcsolatot a családdal.

G.Sz.: Mindkét missziómból pozitív tapasztalatokkal gazdagodva térhettem haza olyan nemzetközi környezetből, amelynek nehéz volt búcsút inteni. Bosznia-Hercegovinának egyébként is van egy speciális varázsa, amit meg kell élni és meg kell tapasztalni. Nekem a családom nagyon hiányzott, de egyébként a munka az nagyon-nagyon tetszett. Ott kint, ha azt mondtam, hogy ez a feladat, akkor azt úgy végre is hajtották, megvolt mindenre az erőforrás, megvoltak a szabályzók és megvoltak a kellő erők. Elmondható, hogy az EUFOR harcoló-támogató erők aránya nagyjából 1:5 volt missziónk kezdetén, ami a tartalék reagáló erők behívásával változott, azonban a támogató rendszer mindig maradéktalanul biztosította a műveleti feladatok végrehajtását.

bosznia21

 

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a külszolgálat ideje alatt? A kint megszerzett tudást itthon lehet hasznosítani?

G.Sz.: Személy szerint elég sok szaktapasztalatot szereztem, mert itthon nem szolgáltam törzsfőnöki beosztásban. Nemzetközi környezetben ez még érdekesebb tapasztalás. Főleg abban a tekintetben, hogy a különböző nemzeteket hogyan lehet kezelni, hogy lehet feladatvégrehajtásra a legjobban beosztani, melyik nemzeteknek mik az erősségei, gyengeségei és ezt hogy kell kezelni a nemzetközi környezetben. Nekem a sok protokoll feladat is szokatlan volt, de azokból is tanultam, hiszen az ember kénytelen beszélni, kénytelen olyan beszélgetéseket folytatni nagyon magas rangú vendégekkel, amire komolyan fel kell készülni, és nagyon kell tudni azt, hogy mi az EU és a parancsnok szándéka. Én úgy gondolom, hogy mindez nagyon-nagyon hasznos volt és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy vezetői képességeimet fejlesszem.

K.F.: Óriási élmény volt újra nemzetközi törzsben szolgálni, főleg úgy, hogy beosztott főnökök döntő részét nemzetközi és helyi civilek adták, ez a részemről is egy más megközelítést követelt meg. Kompromisszum-képesebbnek kellett lennem és igenis nagyon fontos volt, hogy olyan emberek ültek az asztal túlsó végén, akik a szakmájuknak mestereik voltak. Velük kellett akár napi szinten egyeztetni. Ugyanúgy rengeteg protokoll eseményen kellett részt vennem, illetve ezeket megszerveznem.

Jó volt megismerni a NATO valós működését, annak teljes vertikumában. Azt, hogy pontosan hogyan épül fel, mi mihez kapcsolódik. Voltak olyan projektek, amikor az ember rá volt kényszerítve, hogy akár a híradó-informatikai, felderítő, logisztikai NATO szervezetekkel kapcsolatba lépjen, és nem beszélve arról, hogy egy kellemes élmény volt, amikor mondjuk egy Nápolyban szolgáló a négycsillagos amerikai tábornokkal kellett konzultálnom. Nagyon sok nagykövettel, külügyminiszterrel, védelmi miniszterrel volt szerencsém találkozni, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Óriási élmény volt ebben a közegben létezni és feladatot végrehajtani. Én személy szerint is sokat fejlődtem, és nagyon várom a következő ilyen jellegű kihívást.

Hogy látják, milyen jövőkép rajzolódik ki Bosznia-Hercegovina előtt? Eljöhet az a kor, amikor nem lesz szükség a nemzetközi békefenntartásra?

G.Sz.: Igen, úgy gondolom, el kell jönnie annak az időnek, amikor nem lesz szükséges az EUFOR jelenléte Bosznia-Hercegovinában. Ehhez viszont hosszú út vezet, el kell hozzá érni az államalapítók megegyezését és az európai integráció feltételeinek teljesítését.

Szerző: Snoj Péter

 

 

Oldalunk sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése érdekében.